02. - Ain't nothin' that I'd rather do, goin' down, party time

AC/DC - Highway To Hell

- Hova mész? - kérdezte összevont szemöldökkel Shawn, mikor háromnegyed tizenkettő körül észrevette, hogy öltözöm. 

- Egy barátomhoz. - válaszoltam felráncigálva magamra egy nadrágot. 

- Ilyenkor? - ült fel ágyában maga mellé téve telefonját, amit eddig nyomkodott. - Egyáltalán vannak itt barátaid?

- Itt csak te. A városban lakik. - kaptam fel egy pulóvert. 

- Hogy akarsz ilyenkor eljutni Torontóba? 

- Reméltem, hogy használhatom az anyukád kocsiját. - mosolyogtam rá. 

- Az teljesen ki van zárva! - rázta meg a fejét.

- Shawn, esküszöm, hogy nem lesz baja, csak felveszem a csajt és elmegyünk a partra vagy ilyesmi. - néztem rá kérlelőn. 

- Cameron Alexander Dallas, ha bármi baja esik a kocsinak, én nem voltam benne. Fel van akasztva a kulcs a bejárati ajtó mellett. És csak azért, mert csaj van a dologban. 

- Nem úgy csaj. - hangsúlyoztam ki az "úgy" szót. - Csak tizenhat éves. Nincs köztünk semmi. 

- Tizenhat éves lányokat viszel el éjszakai túrára az anyám kocsijában? - sóhajtott fel teljesen lefárasztva Shawn. - Na, menjél, csak ne csinálj baromságot. - motyogta és arccal nekiborult párnájának.

- Kösz, tesó, te vagy a legjobb. - borzoltam fel haját, majd gyorsan felkaptam cipőmet és halkan kinyitottam az ajtót. Ahogy elmentem Aaliyah szobája mellett halk matatást hallottam. Valószínűleg még ébren volt, pedig másnap iskolába kell mennie. Halkan bekopogtam, mire abbamaradt a hangzavar. Óvatosan benyitottam. - Hé, tudom, hogy ébren vagy. - kuncogtam. - Csak jó éjszakát akartam kivánni, mert ma még nem is beszéltünk. Na, szia. 

- Jó éjt. - hallottam meg a hangját. Elmosolyodtam és visszazártam az ajtót. A lépcsőn lemenés volt a legneccesebb a sötétben. Talán itt is az ablakon kellett volna kimenni. Először is nekimentem a korlátnak, ami miatt majdnem leborultam, másodszor pedig pont sikerült rálépnem az egyetlen olyan fokra, ami macskanyávogás szerű nyikorgással jelezte, hogy igenis erre járt valaki. Csak remélni tudtam, hogy Shawn szülei mélyen alszanak, különben nekem lőttek. A bejáratnál kitapogattam az akasztót, amire fel volt akasztva a fekete Citroen c5 kulcsa. Elvettem az egyik lakáskulcsot is, majd a lehető leghalkabban kinyitottam az ajtót és visszazártam magam után. Átgyalogoltam a kerten, kinyitottam a kaput, bezártam, majd az utcai lámpák halvány fényében megkerestem az autót. Beültem, gázt adtam és már útnak is indultam, hogy felvegyem El-t. 

.:Eleanor szemszöge.:

Nem is vettem fel az alvásra félretett pólómat lefekvés előtt, csak átöltöztem egy olyan viseletbe, ami éjszaka szerencsésebb, már azért is mert fekete, meg azért is mert nem haspóló, mint napközben, hanem pulcsi, hiszen éjszaka még hűvösebb van. Amíg fél egy körül nem hallottam valamiféle kaparászást az ablak felől, tanultam, mert másnap fizika dolgozat. Letettem a könyvet és az ablakhoz mentem. Kinyitottam és lenézve megpillantottam Cam-et, szintén talpig feketében. 

- A hintója előállt, Miss Von Owerliv. - suttogta hangosan, hogy halljam. 

- Kocsival vagy? - kérdeztem kimászva az ablakon.

- Aha.

Leugrottam és ezúttal Cam anélkül kapott el, hogy elestünk volna.

- Már igazi rutinom lesz ebben. - mondtam, miközben elindultunk a kapu felé. 

- Még nem szöktél ki?

- Egyszer, még tavaly. - vontam vállat. - Elmentünk egy parkba deszkázni és füvezni. Nem volt jó ötlet. Azon kívül, hogy elkaptak a rendőrök, legurultam a deszkapálya tetejéről. Mármint... nem deszkával gurultam, hanem... a testem, legurult. - magyaráztam, miközben Cam halkan nevetett. - A szülőknek hatalmas összeget kellett fizetniük, hogy ne legyen botrány. Anyám rohadt mérges volt, hetekig üvöltött, amikor csak meglátott. Az apám meg persze ekkor sem volt itthon. - vontam vállat. - De megérte. Jól éreztük magunkat. - időközben megérkeztünk az autóhoz, aminek Cam kinyitotta az anyósülés felőli ajtaját, hogy betudjak ülni, majd megkerülte a kocsit és beült a volán mögé. Gázt adott és már el is indultunk. Ki tudja hova. 

- Szóval te ilyen... Apuci kislánya vagy, de közben meg senki sem tudja rólad, hogy igazából rossz vagy. - próbálta értelmezni Cam a hallottakat, miközben az utat nézte. 

- Mondhatjuk így is. - bólintottam mosolyogva és lehúztam az ablakot, hogy a szél arcomba fújjon. - Hova megyünk? - kérdeztem. - Uuu, megnézzük majd a napfelkeltét a tó partján? Ez nem kérdés... Megnézzük a napfelkeltét a tó partján. - lelkesedtem. Cameron felnevetett.

- De neked iskola van. - emlékeztetett.

- Akkor ma nem alszom. - vontam vállat. - Megszeretném nézni veled a napfelkeltét a tó partján. - néztem rá lebiggyesztett ajkakkal. 

- Jó, majd megnézzük. - adta be a derekát mosolyogva. - Egy feltétellel. Reggel én viszlek iskolába. Nem engedem, hogy kialvatlanul kóvályogj a pályaudvaron. Még beesel a sínekre. - nézett rám teljesen komolyan, de én felnevettem. - Komolyan mondom.

- Oké. - vontam vállat. - Hé, eljössz hétfőn hálaadásra hozzánk? Csak mert tudom, hogy nem a családoddal vagy, így gondoltam...

- Az a vadállat ott lesz? - kérdezte izmait megfeszítve. 

- Ne hívd így, kérlek. - motyogtam.

- Bánt téged. - kiáltott fel. - El, szakítanod kéne vele.

- Nem lehet. - ráztam meg a fejem. - A szüleink nem engedik.

- Mi az, hogy nem engedik? Mondd meg nekik, hogy bánt! Senki nem veszi észre? 

- Nem. Nem tehetem. - mondtam. - Eljössz vagy sem? 

- Hánykor lesz? - tudta, hogy nem akarok erről beszélni, ezért hagyta, hogy eltereljem a témát. 

- Fél tízkor lesz a vacsora. 

- Oké, akkor megyek. Haveroméknál elvileg már kilencre le lesz zavarva az egész. Elhozhatom? 

- Hogyne. Csak a neve kéne, fel kell írnom. - mondtam.

- Shawn Mendes. - gyorsan begépeltem a nevet a jegyzetekbe, hogy ne felejtsem el felírni a vendéglistára. 

- Hova megyünk? - kérdeztem, mikor megláttam az autópálya táblákat. 

- Nem tudom. - vont vállat Cam, mire felnevettem. 

- Csak találj vissza. 

- Miért nem te? - nézett rám mosolyogva.

- Mert én kérlek szépen nem szeretem olvasgatni a táblákat, miközben mondjuk... mást is csinálhatok. - mondtam jobb kifogás híján. Cam nevetve megrázta a fejét. - Tehetek be zenét? - Cam bólintott, így telefonomról betettem Bruno Mars Treasure-jét. 

Jó érzés volt, ahogy száguldottunk az éjszakában, a szél arcomba csapott, és együtt énekeltük a szöveget. Órákig csak mentünk, ki tudja hova. Soha nem éreztem még ennyire szabadnak magam. Fél négy körül kezdtük el keresni a Torontó feliratú táblákat, amik visszavezettek szülővárosomba. A tó partján Cam leparkolt és kiszálltunk a kocsiból. Leültünk a homokba és egy ideig csak néztük az apránként előbukkanó napsugarakat. Nem akartam elárulni Cam-nek, hogy fázom, mert biztosan hazavitt volna, de vacogásomat nem tudtam elrejteni előle.
- Fázol? - kérdezte.
- Dehogy.  - ráztam meg hevesen fejem, mire felkuncogott és lekapta pulóverét.
- Tessék. - nyújtotta oda.
- De így meg te fogsz fázni.
- Nem fogok. Vedd fel. - nyomta kezembe a ruhadarabot, amit vonakodva ugyan, de felvettem.
- Cameron illatú. - szagoltam meg a pulcsi nyakát, mikor már rajtam volt. Cam mosolyogva átölelte a vállam és közelebb húzott magához. Vállára hajtottam fejemet és tovább néztük a napfelkeltét. - Libabőrös vagy. - húztam végig kezemet karján körülbelül negyed óra elteltével. - Menjünk, jó? - pattantam fel.
- De megakartad nézni. - mutatott Cam a rózsaszín égre.
- Igen, de már lilul a szád. - nevettem. - És nekem is még el kell készülnöm. - Cam felállt én pedig gyorsan visszaadtam neki a pulcsiját, amit magára is kapott. Mikor beültünk az autóba Cameron egyből beindította a fűtést, ami hamar felmelegített bennünket. Az út hazáig csendben telt, egészen amíg fel nem értünk a szobámba.
- Gyorsan lezuhanyzom, eltudod addig foglalni magad? - kérdeztem Cameron-tól, miközben elővettem uniformisomat. Bólintott és elterült ágyamon. Kulcsra zártam magam után a fürdőszoba ajtót, bár igazán nem értem miért, tudtam, hogy Cam úgysem nyitna be csakúgy. Használt ruháimat a szennyes kosárba dobtam, ami már tele volt, így eszembe véstem, hogy szóljak Jenny-nek, aki csak akkor mos, mikor megkérem rá, mert nem akar turkálni a ruháim között, anélkül, hogy én előtte megbizonyosodom róla, hogy semmi olyat nem talál, amit nem kéne látnia. A fürdőszoba óriási, így elfér benne egy kád és egy zuhanyfülke is, de nem akartam sokáig váratni Cam-et, még így is, hogy bőven lett volna idő egy kiadós fürdőre, ezért miután kontyba fogtam hajamat fejem tetején, beléptem a zuhanykabinba. Megengedtem a meleg vizet, ami néhány perc múlva teljesen ellazította izmaimat. Nyomtam a kezembe vaníliás tusfürdőmből és alaposan megmostam minden porcikámat. Felszisszentem, mikor megdörzsöltem véraláfutásaimat. Reszketve vettem egy nagy levegőt, nehogy elsírjam magam. Lemostam a habot testemről és elállítottam a vizet. Kiléptem a kabinból és magamra tekertem egy fehér törölközőt. Alaposan megtörölköztem, felöltöztem, fogat mostam, kicsit kisminkeltem magam és kifésültem hajamat.
- Kész vagyok. - léptem ki a fürdőből.
- Ezeket te írtad? - kérdezte Cam felmutatva a kezében tartott mappát.

.:Cameron szemszöge.:

Miután El bement a fürdőbe egy ideig csak feküdtem az ágyán és néztem a plafont, de ezt hamar meguntam, így felálltam és sétálgatni kezdtem a szobában. Nem akartam turkálni El dolgai között, de szembetűnő volt egy nagy, tömött mappa íróasztala közepén, amire nagy, dőlt betűkkel ez volt írva: Dalszövegek.  Kinyitottam a mappát, amiben óriási mennyiségű teleírt papír volt. Kettesével vagy hármasával voltak összetűzve. Megfogtam az első három lapot és beleolvastam. Kétségkívül egy dal volt. Cím nem volt felírva, így gondoltam nemrég írhatta. Elolvastam a szöveget és ajkaim meglepődéstől elnyíltak egymástól. 

Hmm yeah your burn me
You can
Well I don't know wanna know where you've been
I was your new best friend
Do you know I'll treat you like them
I know

You're under my skin
Burning in my bloodstream
These scars were the way that you loved me
I guess that you had to leave a tattoo on my skin
Burning in my bloodstream
These scars were the way that you loved me
I guess that you had to leave a tattoo to remind me
A tattoo to remind me
A tattoo to remind me

Apologies for the way I've been
I couldn't wash you off my skin
No i, I couldn't live without you
Tears at night could drive but I know
I'm burning right the wire and lifeboats
You could be in the way you play me

And I know

You're under my skin
Burning in my bloodstream
These scars were the way that you loved me
I guess that you had to leave a tattoo on my skin
Burning in my bloodstream
These scars were the way that you loved me
I guess that you had to leave a tattoo to remind me
A tattoo to remind me
A tattoo to remind me

See these scars leaving blood on my little white dress
Bleeding hard, screaming now, now

You're under my skin
Burning in my bloodstream
These scars were the way that you loved me
I guess that you had to leave a tattoo on my skin
Burning in my bloodstream
These scars were the way that you loved me
I guess that you had to leave a tattoo to remind me
A tattoo to remind me
A tattoo to remind me

- (Hilary Duff - Tattoo)

Gondolatok ezrei cikáztak agyamban. Tyler. Biztos voltam benne, hogyha újra meglátom, addig ütöm, amíg mozog. Eleanor tehetséges. Ez volt a másik gondolatom, bár eltörpült a harag mellett, amit Tyler iránt éreztem. Letettem a három összetűzött lapot az asztalra és elolvastam a következő dalt is. 

All of my hate cannot be bound
I will not be drowned by your thoughtless scheming
No, you can try to tear me down
Beat me to the ground, I will see you screaming

Thumbing through the pages of my fantasies
Pushing all the mercy down, down, down
Wanna see you try to take a swing at me

Come on, gonna put you on the ground, ground, ground

Why are you trying to make fun of me?
You think it's funny, what the fuck you think it's doing to me?
You take your turn lashing out at me
I want you crying when you're bloody down in front of me

All of my hate cannot be bound
I will not be drowned by your thoughtless scheming
No, you can try to tear me down
Beat me to the ground, I will see you screaming

Thumbing through the pages of my fantasies
I'm above you, smiling at you drown, drown, drown
Wanna kill and rape you the way you raped me
And I'll pull the trigger and you're down, down, down

Why are you trying to make fun of me?
You think it's funny, what the fuck you think it's doing to me?
You take your turn lashing out at me
I want you crying when you're bloody down in front of me

All of my hate cannot be bound
I will not be drowned by your thoughtless scheming
No, you can try to tear me down
Beat me to the ground, I will see you screaming

All my friends are gone, they died
They all screamed and cried
I'm gonna take you down, gonna take you down
Gonna take you down, gonna take you down

All of my hate cannot be bound
I will not be drowned by your thoughtless scheming
No, you can try to tear me down
Beat me to the ground, I will see you screaming

All of my hate cannot be bound
I will not be drowned by your thoughtless scheming
No, you can try to tear me down
Beat me to the ground, I will see you screaming

- (Evanescence - Thoughtless)

Meglepődtem, hisz az előző, visszafogott dalhoz képest, ez agresszív és durva volt. Szemeim megteltek könnyekkel, ahogy belegondoltam, hogy Eleanor ezt érzi, de nagy levegőt vettem és visszanyeltem könnyeimet. Épp mikor visszaraktam a papírokat a mappába kinyílt a fürdőszoba ajtaja és El lépett ki rajta. 
- Kész vagyok. - mondta, majd tekintete megállapodott a kezemben tartott tárgyon. Láttam, hogy állkapcsa megfeszül. 
- Ezeket te írtad? - kérdeztem. Lassan bólintott. - Sajnálom, tényleg nem akartam turkálni a cuccaid között, csak... - kezdtem magyarázkodni, de közbevágott.
- Semmi baj. - mosolygott és kivette kezemből a mappát és kivett belőle három papírt. - Még senki sem látta őket. Ez a kedvencem, mit gondolsz? - nyújtotta felém a Thoughtless című dalt. 
- Jó. - bólintottam és kivettem a kezéből, megkönnyebbülve, hogy nem mérges rám. - Tyler-ről szól igaz? - kérdeztem.
- Igen, róla. - válaszolt ridegen és elrakta a papírokat, majd a bedobta a mappát egy fiókba. 
- Bocsánat, tudom, hogy ez... Nem kellemes téma neked. - simítottam meg karját. Megvonta a vállát és mosolyt varázsolt arcára. Közelebb hajolt és szorosan megölelt. Arcát nyakhajlatomba fúrta, én pedig átfogtam derekát. 
- Ne hagyj el, jó? - motyogta. Még szorosabban öleltem derekát. Csak egy kis tizenhat éves lány, akit tönkretettek. Egy törékeny kislány, és mégis milyen erős. Legalábbis annak mutatja magát, mindenki előtt, mert okos, nagyon okos, és tudja, nem szabad megadnia az embereknek azt az örömöt, hogy lássák mennyire megbántották. De ő is megtörhet néha. Ez történt előző nap délután is. Az évek során szerzett sebeket eltakarja mindenki elől, de van, mikor kiadja magából a fájdalmat. És hogy másképp, ha nem sírással? Papírra veti az érzelmeit, de kinek elég ez? A fájdalmat nem lehet csakúgy kiírni magadból. Nem. Sírni kell. Zokogni. Azután jobban érzed magad egy ideig, de nem sokáig. Folytatódik minden, úgy ahogy volt. Újra megtelik a pohár, szépen lassan, s mikor tele van, kicsordul a tartalma. Ez egy végeláthatatlan körforgás. 
- Nem foglak. - suttogtam hajába. - Ígérem. 

Halkan, nagyon halkan szólt a háttérben a zene, ami keveredett Eleanor halk szuszogásával. Az autóban ment a fűtés, nem akartam, hogy El megfázzon kis szoknyájában, bár a harisnya kicsit megvédte a hidegtől. Körülbelül öt perce voltunk úton Oakville felé, El máris elaludt. Én is kezdtem érezni magamon a fáradtságot, kicsit csípett a szemem, de nem volt vészes. Mosolyogva oldalra néztem az alvó szőkeségre. Fejét az ablaknak döntötte, ajkai kicsit elnyíltak egymástól. Hazudnék, ha azt mondanám, most vettem észre először, hogy milyen szép. Már mikor először megláttam feltűnt. Különleges volt szőke hajával és sötétebb színű szemöldökeivel. Jó értelemben különleges. Akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe néhány illetlen dolog vele kapcsolatban, főleg, hogy abban a kis iskolai uniformisban volt. Többször is fantáziáltam Eleanor-ról, nem tagadom. De őszintén, ki nem? Soha nem tekintettem rá úgy, mint barátnő alapanyagra. Ha néhány évvel idősebb lenne is ugyanezt gondolnám, ebben teljesen biztos vagyok. Csak barátok vagyunk. Soha nem éreztem és nem is fogok iránta másképp érezni. De képzelődni azért lehet, nemde? Nem pontosan értem én sem, hogy működik ez. Valami fiús dolog. Nem akarok tőle semmit sem párkapcsolat terén, sem szexuális téren, de azért elképzelem néha, milyen gyönyörű lehet, ha nincs rajta ruha. Milyen érzés lehet vele lenni, olyan értelemben. Soha nem gondoltam, hogy valaha leteperjem, vagy hogy egyáltalán ez megtörténne köztünk, de mégis elképzeltem. Hát nem teljesen értelmetlen a fiúk gondolkodása? 
- Hé, El, itt vagyunk. - simítottam végig karján, hogy felébresszem. Nyögött egy aprót, majd lassan kinyitotta szemeit. Látszott, hogy nem pontosan tudja hol van, meglepődve nézett körül.
- Ó. - pislogott nagyokat. - Köszi, hogy elhoztál. - mondta álmos hangon. 
- Mikor végzel? - kérdeztem. 
- Fél ötkor. 
- Fél öt? - lepődtem meg.
- Edzés van. Én vagyok a pom-pom lányok vezetője. Aztán meg röplabda. - válaszolt El felvéve táskáját a földről. 
- Wow. - ámultam. - Még valami rejtett tehetséged nincs? - nevettem fel.
- Lássuk csak. - gondolkodott. - Nem akarok én itt felvágni, de! - tette fel mutatóujját, mire elmosolyodtam. - Kitűnő tanuló vagyok, kétfajta edzésre járok, amik gyakran egy napon vannak, így alig marad szabadidőm. Három nyelvet beszélek folyékonyan, angol, francia, spanyol, valamint beszélek egy hangyányit ukránul. 
- Ukránul? - lepődtem meg.
- да. Ezenkívül két hangszeren játszom, gitár és zongora, és csak hobbiból ugyan, de rajzolok, fotózok és dalszöveget írok. - hadarta.
- Tizenhat éves vagy. - ráncoltam a homlokom. - Nem vagy túlterhelve?
- De. - bólintott. - Köszi a fuvart, de mennem kell, mert lekésem a fizika dolgozatot. Szia. - nyomott egy puszit arcomra, majd kipattant az autóból. Láttam ahogy két lány, egy alacsony szőke hajú és egy magas vörös odaszaladnak hozzá és mutogatni kezdenek az autó felé. Mosolyogva megráztam a fejem és elhajtottam. Csak remélni tudtam, hogy nem jut Tyler fülébe a dolog.
Útközben tankoltam, nehogy feltűnjön Shawn anyukájának, hogy elvittem a kocsit. A ház előtt leparkoltam és gyorsan beszaladtam a házba. Felakasztottam a kulcsokat és felmentem a Shawn-nal közös szobánkba. Barátom ágyán szétterülve szuszogott. Halkan levetkőztem majd lefeküdnek a földön elhelyezett matracra. Mielőtt még elaludtam volna, beállítottam az ébresztőmet háromra, mert szándékomban állt elmenni Eleanor-ért.
Ahogy lehunytam szemeimet, el is nyelt a sötétség.